A gyerekedé?
Igen, ez leginkább a gyereked dolga lenne, de ő éppen kamasz, és puffog és bambul és lázad, és egyébként is kikéri magának, hogy nyúzod, mert te ezt úgyse érted. És amúgy se nagyon érdekli semmi a telefonján vagy a gépén kívül.
Legyen meg végre
a gyereked
álomegyeteme!
Itt a forradalmian új megközelítés a könyvben a pályaválasztáshoz:
– segíts a gimisednek, hogy neki is felragyoghasson a szeme, mert meglett álmai egyeteme.
Fifikás pályaötletek, máris bevethető gyakorlati tippek, egy csomó jól fizető, modern állás közvetlenül a munkaerőpiacról – amiket se az iskolában, se a pályaorientációs fórumokon nem árult el még senki!
400+
gimis pályaválasztási tapasztalata már nálunk van – a te gyereked a haszonélvezője lehet az összes tudásunknak.
18 éve
kutatjuk az emberi viselkedést – nekünk nyilvánvaló, milyen személyiségű felnőtt melyik állásban szárnyal boldogan még 20 év után is, így pontosan a gyerekedhez tudjuk passzítani ezt a megoldókulcsot.
6 évnyi
fejvadász-gyakorlatból tudjuk, hogy milyen képességkombinációk keresettek a piacon, mik azok a jövedelmező, rejtett állások, amiket ki sem írnak, de iszonyat szakemberhiánnyal küzdenek – és milyen szakmákat jobb nagy ívben elkerülni már a pályaválasztásnál.
Nyomaszt a gondolat, hogy nemsokára itt a pályaválasztás, mert…
1
A gyerekedet nem érdekli semmi sem igazán, vagy egyenesen totál érdektelen a témában?
2
Egyik nap ez akar lenni, másik nap meg az, ezért fogalmad sincs, miből kéne kiindulni?
3
Túl sok minden érdekli egyszerre, és emiatt nem tud dönteni?
4
Minden tantárgyból jó, így végül is bármi is lehetne?
5
Semmiből sem kimagasló, de te érzed, hogy kell lennie olyan útnak, amire ő hivatott?
Akkor jó hírem van:
igenis létezik a te gyerekednek álompálya, amiben sikeres és boldog is lesz!
Kinek is a feladata a pályaválasztás?
Az iskoláé?
Az iskola segíthetne, de lássuk be: se naprakész piaci tudásuk nincs az állások gyakorlati valóságáról, se kapacitásuk nincs, hogy személyre szabottan heteket-hónapokat foglalkozzanak minden diákkal. Ezért a klasszik egyetemi szakok közötti túrkáláson túl kifújt a tudásuk.
Az egyetemeké?
Az egyetemek adhatnának infót, de a nyílt napok nem egy-egy szakhoz vagy szakmához csinálnak kedvet, hanem a konkrét egyetemet kell eladniuk – és ezt nem informálással teszik sokszor sajnos.
Úgyhogy mi marad?Te, kedves szülő.
Csakhogy te 20 éve választottál utoljára pályát,
és azóta a világ kb. a feje tetejére fordult.
Miben segít nektek ez a könyv konkrétan?
A fakultációválasztásban
Mert nem mindegy, hogy miből lesz emelt érettségije a gyerekednek, amivel be is jut arra az egyetemre, ahova szeretne.
Az egyetemválasztásban
Hogy arra a neki tökéletes szakra jelentkezzen, ami valóban az álomállásához viszi.
Félresikerült egyetemválasztáshoz
Amikor egyértelművé válik, hogy nem jó döntést hozott a gyerek – de csak azt tudja, hogy mi az, amit biztos, hogy nem akar, azt nem, hogy mi lenne a jó választás.
Mi van az e-bookban?
Ezzel a könyvvel tudatosan segíthetsz a gyerekednek a sikeres és boldog pályaválasztásban.
Gyakorlati tippek.
Modern szellemi állások.
Nézz bele a könyvbe!
1 / 5
Tartalom
- I.KINEK ÉS MIÉRT KÉSZÜLT EZ A KÖNYV?5
- A logikus kisördögödnek – és az irracionális szülői szívednek5
- Tizedikes gimiseknek – fakultációt választani6
- Végzősöknek egyetemválasztás előtt – akik a finisben teljesen tanácstalanok7
- Már egyetemistáknak – akiknél a szak, amit választottak, vakvágány7
- A 0. Hiba a sajátom – én mamlasz, meg csak vigyorogtam8
- II.A DÖNTÉS SÚLYA ÉS A SZÜLŐI DILEMMA10
- Az egyetemválasztás valódi tétje, amibe senki nem szeret belegondolni10
- Amit a felvételizésről senki nem mondott el nektek10
- A friss diplomások hány %-a vált karriert az első 5 évben?10
- Már az időzítés is kegyetlen a pályaválasztásban!10
- „Húzzam? Toljam? Mindjárt felrobbanok!” – naná, hogy a szülőkben is kavarog minden!11
- 15 év fejvadászat, egy életnyi viselkedéskutatás, 400 tinilélek tanulságai12
- Használd ki a fejvadász tapasztalatomat!12
- Csenj a viselkedéskutató gondolkodásmódomból!12
- Vedd el a tudásomat a munkaerő-közvetítésből!12
- 1. HibaMegvétózni egy pályát, mert haszontalannak tűnik az iparág14
- 2. HibaÖsszekeverni a hobbit a hivatással17
- III.„GŐZÖM SINCS” EREDETTÖRTÉNET19
- Miért GŐZÖM SINCS?19
- IV.A SZÜLŐI VAKFOLT21
- Mi van valójában a gimised lustasága mögött – igaz történet21
- 3. HibaVakon követni a nagytesó pályáját23
- 4. HibaAzt hinni, hogy a nyílt napon okosabbak leszünk25
- V.MI A TEHETSÉGRENDSZER?28
- Van 29 használati utasításom neked!28
- 5. HibaMaradni egy fakton, aminek nulla haszna30
- VI.KI VAGYOK ÉS MIT KERESEK A PÁLYAVÁLASZTÁSBAN?33
- Eszter 92 másodpercben33
- 6. HibaTanárnak menni, mert rád bökött egy tanár35
- VII.DE MIÉRT A TEHETSÉGEKRE FÓKUSZÁLOK – A JEGYEK MEG AZ EGYETEMEK HELYETT?38
- Na, de akkor mit nevezek én tehetségnek?38
- Mi van akkor, ha a gyereked „hibája” valójában a szuperereje?40
- 7. HibaSzakmát választani lustaságból41
- 8. HibaAz univerzumra bízni a pályaválasztást44
- VIII.A TEHETSÉG NEUROLÓGIÁJA47
- Először kezdjük egy picike neurobiológiával!47
- Egy kis neurokémia48
- A boldogságkoktél, amit az agy kever49
- Miért pont ez a koktél kell nekünk a pályaválasztásnál?50
- Ki mitől kapja a boldogságát?50
- Romboljunk le egy mítoszt: nem attól lesz a gyereked 2x sikeresebb, ha 2x-annyit gürizik!50
- Miért ér többet a tehetség, mint tíz év szorgalom?51
- Mit árul el a gyerekedről a nebraskai kísérlet?51
- A bűvös 13-szoros szorzó51
- Milyen árat fizet(sz) azért, ha rossz irányba engeded a gyerekedet?52
- Dopamin helyett kortizol52
- Tanult tehetetlenség52
- Kiégés – burnout tizenévesen?? Tudom, hogy felhördültél, de figyelj!52
- A tehetség-területen a tanulás a dopamin-loop miatt „ingyen” van!52
- 9. HibaAz alapján pályát választani, akinek tűnik a gyerek54
- 10. HibaKihagyni egy évet érettségi után, hogy hátha megjön közben az ihlet57
- 11. HibaTanár alapján pályát választani60
- 12. HibaKülföldre menekülni undorból63
- IX.ÉS MI VAN A JEGYEKKEL?66
- 13. HibaJó tapasztalat miatt belehabarodni egy pályába68
- Miért állást választunk és nem egyetemet középiskolában?70
- Az egyetemisták sokkoló hány %-a dobja a sulit?70
- Miért az egyetem neve az utolsó kérdés – és mi az első?73
- 14. HibaVakon követni a szülő hivatását74
- 15. HibaNem bevállalni a kakukktojás szerepet77
- X.A PÁLYAVÁLASZTÁSI SZENTHÁROMSÁG KÉPLETE79
- Ezért NE a szakmával kezdjétek!79
- Gőzöm-sincs kincskereső tipp80
- Az álomgyár – a legrövidebb út a boldogságodhoz82
- Mindenről Lujzi tehet!83
- XI.ZENTA86
- „Na, mesélj már, Anya! Csivavája vagy bernáthegyije van?”86
- Így megy a mi kis családi konzultációnk86
- Az alma meg a fája88
Mit nem fogsz találni a könyvben?
Általános, haszontalan, nesze-semmi tanácsokat – amiket már 100x hallottál, de semennyivel nem vagy tőlük beljebb.
Ezt már 100x hallottad, mégse vagy tőlük beljebb!
Ez lehetne a te gyereked álomállása:
- Gazdasági elemző
- Culinary pop art designer
- Laktációs tanácsadó
- Adventure travel start-up
- Packaging designer
- Lean koordinátor
- Ipari ingatlanértékesítő
- E-sport rendezvényszervező
- Agile coach
- Global Partnership Architect
- Luxury Hospitality & Guest Experience Architect
- Community Engagement & Social Impact Designer
- Community Experience & Insight Lead
- Sports & Entertainment Ecosystem Designer
- Termékbevezető specialista
- Venture Architect
- Parodontológus
- Trend & Concept Developer
- Lifestyle PR Consultant
- Fenntarthatósági elemző
- Geopolitikai elemző
- Scouting & Recruitment Strategist
- Relocation & Lifestyle fixer
Ki vagyok én, és miért érdemes rám hallgatni?
Kreisz Eszter vagyok, és több mint 18 éve foglalkozom emberi viselkedéskutatással és 2011 óta vezetem a Tehetségrendszer nevű munkaerő-közvetítő cégemet. Fejvadászként kristálytisztán látom a valódi munkaerőpiacot: testközelből ismerem a főnökök igényeit, a cégek toborzási flúgjait, és pontosan tudom, hogy valójában mennyit is ér igazából egy-egy diploma az álláspiacon. De túl sok a kiégett, boldogtalan felnőtt, akik egy olyan munkába próbálják belepréselni magukat, amit sosem élveztek – mert eleve rossz utat választottak, már a gimiben.
Ezt nem bírtam tovább tétlenül nézni – emiatt kezdtem pályaválasztással foglalkozni.
Több mint 400 gimnazistával és szüleikkel dolgoztam együtt a Gőzöm-sincs projektem alatt az elmúlt 3 évben – csoportos workshopokon, a nyári táborainkban és rengeteg egyszemélyes coaching diákom is volt, akikkel egy-egy 3 alkalmas 6+ órás intenzív pályaválasztási kupaktanácson kerestük meg a hozzájuk tökéletesen passzoló munkát. Így biztosan tudom: mindenkinek van álompályája, amiért egy életre lelkesedhet, csak ki kell kutatni.
Azért írtam ezt a könyvet, mert szerintem a pályaválasztást sokan teljesen rosszul közelítik meg. Mintha a gyereknek egyszer csak rá kellene bökni egy szakmára: „Na, akkor nézzük meg ezt!”, aztán drukkolni, hogy majd csak bejön.
Pedig NEM kell találomra választani.
Van egy működő, letesztelt, bejáratott, tökélyre fejlesztett módszer, amivel sokkal tudatosabban lehet végigmenni ezen az úton egészen addig, amíg meg nem születik az a bizonyos „halleluja! Megvan! Ezt akarom!” pillanat.
Ezt a módszert akarom most neked adni!
Milyen gyerekek pályaválasztási útjáról van szó a könyvben?
Egy átlagosnak tűnő, kamasztestbe zárt, bölcs öregúrról, aki valami értékeset akart adni a világnak, és az első blikkre leghaszontalanabb pályát szemelte ki magának hozzá.
Egy minden lében kanál gamerről, aki, mióta világ a világ, szakértett az online fórumokon, ezért nem is értette, miért bukott ki elsőévesen az informatika szakról.
Egy rivaldafényre született sztárpalántáról, aki majdnem egy neoncsöves, szorgos-dolgos-alapos háttérmunkában tűnt el az örök unalom és ismeretlenség süllyesztőjében.
Egy nagy reményekkel nekiinduló, de végül teljesen elveszett srácról, aki szentül hitte, a büfé túlárazott szendvicsei és a profi egyetemi marketingflyerek között majd megleli a válaszokat a jövőjéhez.
Egy olyan kecses-hűvös gazelláról, aki egy technikai malőr és a merev iskolarendszer miatt egy pillanatra kénytelen volt átvedleni üvöltő oroszlánná, hogy megkaparinthassa álmai pályáját.
Egy olyan kislányról, aki mindig ámulattal figyelte a természetet, mégis egy végtelenül fáradt felnőtt lett belőle, mert elhitte a karakán osztályfőnökének, hogy ő majd tudja, hogy pedagógus pályára való.
Egy rafkós, de végtelenül kényelmes vagányról, aki azt hitte, megtalálta a rést a pajzson, hogy ne kelljen többé suliba járnia, miközben észre sem vette, mekkora logikai bukfenccel sétál épp bele a csapdába.
A struccpolitikával operáló diákokról, akik abba az illúzióba ringatják magukat, hogy a jövőjük majd magától a helyére kattan, miközben fogalmuk sincs, hogy egy időzített bomba ketyeg alattuk.
Egy határozott, hűvös úriemberkéről, akit a verhetetlen vitakészsége miatt mindenki a tárgyalóteremben képzelt el, miközben ezzel nemcsak oltári, hanem fájdalmas öngólt kapott volna.
Egy olyan kitűnő tanulóról, aki a klinikai depresszióig izgulta már magát a pályaválasztási tanácstalanságtól – szóval kiforralta, hogy elszökik a gondok elől Japánba.
Egy vékonycsontú, komoly fiúról, akit egy karizmatikus történelemtanár annyira elvarázsolt, hogy szemellenzővel robogott a téves pálya felé, mígnem egy tanárcsere hirtelen pofon nem csapta.
Egy nyughatatlan, szókimondó, lázadó kamaszról, aki a béna-basic-uncsi magyar valóságot a vadregényes Madeirára tervezte cserélni – csakhogy a legfikarcnyibb terv nélkül.
Egy pénzügyről sikítva menekülő, csupaszív, empatikus srácról, aki pszichológus akart lenni, csakhogy oda sem volt való.
Egy idealista lányról, akinek mióta az eszét tudja, az apukája a hőse, ezért ő is jobbá akarta tenni a világot – csakhogy útközben kiderült egy bibi, ami apuka munkáját mégis diszkvalifikálta.
Egy visszahúzódó és lelkizős kishölgyről, aki jobban félt attól, hogy kilógjon a családi fotókon, mint egy életet leélni egy másik pályán, mint ami a szíve csücske.
Gőzöm sincs · e-könyv
Kérem a könyvet!
Gőzöm sincs – Pályaválasztási útmutató gimisek szüleinek
12 690 Ft
Gyakori kérdések
Hogyan kezdjek el beszélgetni a pályaválasztásról a gyerekemmel úgy, hogy ne legyen belőle azonnal vita?
Felejtsd el a „Na, mi leszel, ha nagy leszel?” kérdést, mert ettől azonnal bezárkózik. Ez olyan kérdés, mint a „Mi volt a suliban?” Ott is jobban működnek a konkrét kérdések: „Mik voltak a matekdogában? Most ügyesebben magyarázta a tanár a geometriát?” Nincs ez másképp a pályaválasztásnál sem.
Puhatolózz konkrét, érdeklődő kérdésekkel, témakörönként haladva. Telepakoltam a könyvet 45 olyan konkrét, tesztelt „nyomozós” kérdéssel, amik különböző pályaválasztási hibákat járnak körül úgy, hogy a gyerkőc érdeklődését, képességeit és motivációit bogozzák. Ezekkel észrevétlenül, konstruktívan tudod kicsiklandozni belőle a válaszokat. Ha naponta csak egyetlen ilyen laza, játékos-sztorizós témát bedobsz, mondjuk vacsora közben, pikk-pakk a végére értek anélkül, hogy egyszer is rátok csapná az ajtót. És közben észrevétlenül egy másik dolog is történik ám, ami talán még értékesebb…
Le fog sokkolódni tőled a gyereked, hogy „végre nem idegesítően nyúzod, hanem értelmes dolgokat kérdezel”. És mivel végre nemcsak a technikai megoldásra vagy kíváncsi, hanem rá, a gondolataira, lassan fel fog bátorodni. És egyre jobban bízik benned, egyre jobban beenged, és egyre inkább igazi szövetségesnek fog tekinteni ebben a kihívásban – aki nemcsak szajkózza, hogy jót akar, hanem valóban segít is kibányászni ezt a jót.
Mikor kell elkezdeni a pályaválasztást?
A lehető legrövidebb válaszom: MOST. De tényleg.
Nem szerencsés várni a 12. osztályig, amikor már ég a ház, és mindjárt be kell ikszelni valamit a felvételi lapon. Nem is 11.-ben a legjobb nekiindulni, amikor már kiválasztottátok a faktot, és lehet, hogy emiatt nem fog tudni felvételizni az álompályához az egyetemre. Ha időben léptek, nem zárulnak be az ajtók: egy tudatosan megválasztott fakultáció pedig életmentő pontokat hozhat. Egy külföldi egyetemre pályázni pedig máshogy időigényes: nyelvtudással kell felzárkózni, egy designsuliba vagy bármilyen szakspecifikus egyetemre portfóliót kell építeni (ami 6–12 hónap), vagy releváns önkénteskedő tapasztalatot gyűjteni, hogy legyen mivel meggyőzni a felvételi bizottságot arról, mennyire elhivatott a lurkó. Ez amiatt kell, mert nem azt nézik ezek az egyetemek, hogy milyen jegyei vannak, hanem hogy miféle gyerkőc ő, és miért érdekli kifejezetten az a szak.
Ne arra játsszatok, hogy majd az utolsó pillanatban úgyis megjön az ihlet! Mert a sült galamb ritkán repül be magától a szánkba! Ha elbóbiskoltok, és túl későn kerül elő a csúcspálya, azt kockáztatjátok, hogy egy talán hibátlan lehetőségtől elesik a gyerkőc, mert már nem fér bele a rákészülés.
Mi van, ha a gyerekemet több dolog is érdekli?
Egyrészt: ez csodás, mert nem a semmiből kell szikrát csiholnunk!
Azt kell kimazsolázni, hogy mi az, ami hobbiszinten, kedvtelésből/divatból/elismerésért érdekli, de nem csinálná 8 órában – és mi az a tevékenység, amiben úgy elmerül, hogy rá kell szólni, hogy 5 órája nem evett, nem ivott.
Első körben meg kell találni, hogy mi hozza lázba feladatszinten és miért – vagy mi kicsit sem. Például, ha puzzle-özik, akkor az utolsó darabot imádja beilleszteni a kirakósba, vagy a káoszt kisilabizálni, mikor még csak a keret van készen? Haladni szeret mohón a darabokkal, vagy csak kiszúrni egy konkrét passzoló darabkát? Szisztematikusan halad, vagy össze-vissza, szabályok nélkül?
Minden infó róla mesél, arról, ahogyan ő gyárilag működik – és ezeket az infókat kell majd a pályája gyakorlati valóságával összevetni. Mert az a lényeg, hogy a legigazibb önmaga lehessen a munkában.
Mi van, ha a gyerekem még nem tudja, mit szeretne, vagy nem érdekli semmi igazán?
Nyugi, nem omlott össze a világ! A legtöbb tinédzser pont így érzi magát ilyenkor: mintha állna a parkolóban az ónos esőben, ahol mindenki dudál rá, hogy induljon már el, de ő még a kocsi ablakán se lát ki, nemhogy látná a kijáratot.
Ha úgy tűnik, hogy semmi sem érdekli, az legtöbbször csak annyit jelent, hogy a hagyományos tantárgyak között még egyszerűen nem találta meg azt, ami beindítaná a fantáziáját. Ne feledd: a fiatalok brutális százaléka küzd ezzel a bénító tanácstalansággal, és ennek legtöbbször az az egyszerű oka, hogy a gyereked nem a való világban éli az életét! Hanem egy kiszámítható, biztonságos otthon-suli-net-haverok burokban, ahonnan nagyon ritkán kényszerül a komfortzónáján kívülre. Pedig ott várja ám az, amitől hirtelen kizökken – és menthetetlenül rákattan valami ismeretlenre ;)
Hidd el, a lurkód nem bamba vagy lusta, és tuti nem is reménytelen eset – csak még nem jött vele szembe az a terület, amire örökre kíváncsi lenne. Menjetek el együtt agyagozni, VR-ozni, egy műgyanta-workshopra vagy egy szabadulószobába – sose tudhatod, mi fogja beindítani a fantáziáját, de ha rákattan, azonnal látni fogod.
Mit tegyünk, ha a gyerek szorong a döntés miatt?
Ha szorong, az valójában egy szuper hír: azt jelenti, hogy nagyon is érdekli a saját jövője! Teljesen normális, hogy egy tinédzser, akinek még a saját személyisége sem teljesen tiszta, fél attól, hogy hibázik. És sokszor nagyon kevés, nagyon szórványos félinfókkal rendelkeznek csak a pályaválasztási lehetőségekről is ahhoz, hogy magabiztos véleményük, vagy egyáltalán konkrét kérdéseik legyenek. Óvatosak, bizonytalanok, nem akarnak hibázni, emiatt lebénulnak.
Nekik az a gyógyszer, ha kibontjuk a teljes képet – magukról és a pályákról is, minél alaposabb részletességgel kell tudniuk. Menjetek fel együtt a YouTube-ra vagy a TikTokra, és nézzétek meg együtt az összes videót az állásokról, amik érdekelhetik!
Nem sürgetni kell őket, hanem minden lehetőséget végigmazsolázni együtt, hogy a végén egyértelműen és pánik nélkül lássák: „Jéé, hát én erre születtem, milyen egyértelmű!” – mert mindent nyugiban átgondolhattak, megérthettek, kielemezhettek, leellenőrizhettek. Így biztonságban kirajzolódhatott a tuti út, ami felől már nincs is kétség.
Mit csináljak, ha a gyerekem szentül hiszi, milyen munka való neki – pedig a vak is látja, hogy a vesztébe rohan?
Itt két verzió lehetséges. Az egyik, hogy te gondolod rosszul – a másik, hogy ő. De mindkét variációhoz egy kicsit rafináltabb módszerekre lesz szükséged szülőként. Meg kell próbálnod „lebuktatni a pályát”, megkeresni az összes érvet és okot, ami ellene szól a gyerekednél. Deríts ki az iparágról, a szakmáról, a fizuról, a feladatokról, a kollégák elégedettségéről, az ilyen cégekről mindent – mert a gyereked ezt valószínűleg nem tette meg. És mesélj és kérdezz és kekeckedj vele – és hátha ledöbben. Kutass fel egy ismerőst, akinek ez az állása, és küldd el oda nyári munkára pontosan ebbe a munkakörbe kezdőként – mert sokszor előfordul, hogy bizony Jordan miatt NBA-sek akarunk lenni, de valahogy a 20+ év reggel-délben-este edzést nem kívánnánk mégse.
És ha kiállja a próbát, akkor szuper: a gyereked nemcsak egy öntudatos zseni, aki remekül ismeri saját magát, hanem boldogan masírozhat innentől a teljes támogatásoddal a boldogsága felé. Ha nem, akkor pedig 100x jobb, hogy most esik le a gyereknek a tantusz, mint 5–10 év múlva.
Hogyan segítsek úgy, hogy ne én döntsek a gyerekem helyett?
Ne felnőttként vond kérdőre, és felejts el mindent, amit a pályaválasztásról szent és sérthetetlen igazságnak gondolsz! A jegyeit, a könyörtelen ponthatárokat, a nyílt napok logisztikáját, még egy pillanatra a határidőt is.
Hanem legyél nyitott, és kivételesen úgy kíváncsi a saját gyerekedre, mint egy tőled független kis emberpalántára, aki keresi magának azt az isteni finom cukorkát, amit örökre boldogan majszolna. Közben tudd, hogy a lurkó se a formáját, se a valódi ízét nem ismeri még a kedvenc majszolnivalójának, de az fix, hogy tutira ott van valahol – na, kb. ilyen zűrzavaros neki most a rengeteg vadidegen munka, amik közül ki kell silabizálnia az álompályáját!
Játékosan, együtt ássatok minden egyes állásnak úgy a legmélyére, mintha te is most hallanál róluk először – elárulom: lesz ilyen bőven!
Miből lehet 5–10 év múlva jól megélni?
Nincs az a kristálygömb, ami ezt fixen megmondja! Felejtsd el a „biztos megélhetést” nyújtó, klasszikus állásneveket. A jövő sokkal inkább a részképességekből összekirakózott, ma még talán nem is létező specialistáké. Ők azok a szakemberek, akik (az általános, de nem olyan mély tudásúakkal szemben) több különböző spéci területen mélységében profik, és szakértőként uralnak egy-egy réspiacot – pl. egy lovas luxusrendezvényekre szakosodott logisztikus vagy az illatmarketinges.
Ha a gyereked megtalálja a saját erősségeit, nyert ügye van! Például: egy sima tanár ma keres 400 ezret – de egy olyan pedagógus, aki mondjuk az ADHD-s kamaszok digitális oktatására specializálódik, simán hazaviszi a többszörösét! Vagy vegyünk egy szimpla informatikust: kódolgat havi 800 ezerért. De mi van, ha a gyereked a programozói tudását összekombinálja az emberi pszichológiával és egy kis kriminológiával? Ő lesz az a kiberszakértő, aki a legnagyobb multik biztonsági rendszereit teszteli és legálisan hekkeli. Egy ilyen specialista bátran számlázhat csillagászati összegeket, és megkeresi akár egyetlen nap alatt az IT-s havi fizuját!
A jelenben-jövőben a szenvedélyes, specializált szakértőket mindig jól megfizetik!
Mi alapján érdemes iskolát vagy szakot választani?
A jó kérdés inkább az, hogy mik alapján BIZTOSAN NEM:
- hogy hányas lett a félévi biosza,
- hogy melyik tanár tartja a legviccesebb órákat (mert ha a sztártanár elmegy, oda a motiváció is),
- vagy hogy hova mennek a haverok,
- és hogy hol alacsony a ponthatár.
A legrosszabb, amit tehetsz, ha kinyitod a felvételi tájékoztatót, és a szakokba próbálod a gyereket belefaragni: „Ugyan utál komolykodni, de töriből jó, szóval a jog jó lesz.” Ez olyan, mintha elmennél egy farsangi jelmezeket áruló üzletbe, hogy megkeresd azt a szettet, ami úgy-ahogy elmegy egy esküvőn is.
Szigorúan a gyereked személyiségéből, a „gyári beállításaiból” kell kiindulni – a habitusából, az érdeklődéséből, abból, amiben zsigerből kiváló és csapnivaló. Előbb a gyerek, aztán a szakma, és csak a legvégén keressük meg hozzá az egyetemet, mint ugródeszkát! Erről nagyon részletesen írok a könyvben!
Hogyan deríthető ki, milyen munkában lesz boldog a gyerekem?
A kulcs az a tevékenység, amiben a gyereked úgy elmerül, hogy észre sem veszi az időt. Imádja a káoszt rendszerezni? Vagy pont, hogy ő akarja szórakoztatni a tömeget? A könyvben adok neked egy „lézerszemüveget”, amivel pillanatok alatt kiszúrhatod ezeket a rejtett, zsigeri szuperképességeket.
Most nem leszek népszerű, de elárulom, egy valamit rosszul gondolsz, amit mi még a saját szüleinktől tanultunk rosszul: a biztos megélhetés nem teszi boldoggá a gyerekedet! Persze, nyilván létkérdés, hogy megéljen a munkájából, de nem ez az, amitől örömmel vágtat dolgozni: „Juhúú, ma megkeresem a gázcsekkem árát!”
Még ha vad és rizikós és szinte lehetetlen álom is ma az a pálya, amibe beleszeret, akkor is ünnepelj, ha rábök valamire! Mert képzeld, pontosan azzal fogja magát betegre/bolondra keresni, amit imád! Ha a gyereked a saját ösztönös erősségeinek megfelelő pályán mozog, a tudomány szerint 13-szoros fejlődési potenciállal bír az átlaghoz képest. A középszerű, „biztos, ami biztos” állások hozzák a szürke, unalmas életet és fizetéseket. A szenvedélyes profizmust viszont vastagon megfizeti a piac! Ennél nem szabad lejjebb adni – és emiatt kell kutatni a benne lakozó tehetségeket!
Mennyire számítanak a jegyek?
A pályaválasztásban? Semennyire! Csak az egyetemi felvételinél érdekesek. Várj, elmagyarázom!
A jegy csak egy visszajelzés arról, hogy a gyerek mennyire felelt meg egy adott tanár elvárásainak – a valódi tehetségéről és a jövőbeli sikerességéről az égvilágon semmit nem mond el! Azt érdemes okosan kimatekozni, hogy a kiválasztott (álom)pályához melyik az az egy-két tantárgy, amire brutálisan rá kell feküdni. A többire pedig pont elég annyi minimális erőfeszítést rászánni, amennyivel még gond nélkül átcsúszik a gyerek.
És még valami: soha, semmilyen körülmények között nem szabad csak azért feladni egy álompályát, mert rosszak a jegyek abból a tárgyból, ami oda a felvételihez kéne – mert mindig, ismétlem, MINDIG létezik kiskapu, ahogy meg lehet kaparintani az álommelót! Ha kell, külföldön, ha kell, felnőttképzésen, ha kell, akkor egy plusz év felkészüléssel – de sosem engedünk el egy álmot holmi halandó racionalitásból.
Mi van, ha rossz döntést hoz a gyerekem a pályaválasztásban?
A világ nem dől össze, de… elbukik 1-2-8 évet.
Ha első évben az egyetemen látja, hogy benézte, az a kevésbé fájdalmas gond, csak a felvételi hercehurcát kell újracsinálni. 1 évet veszít csak, esetleg új albérletet kell keresni egy új városban, és a csoporttársaktól elbúcsúzni, akiket a rossz suliban megismert. Majd újra gólyáskodni, és hátha most majd bejön a másik szak.
De sajnos sokan lelkiismeretből végigerőltetnek egy alapszakot minden belső meggyőződés nélkül is, csak hogy ne okozzanak a szülőknek csalódást. Egy rossz faktválasztás, egy elhibázott szak, és könnyen ott tart az ember gyereke huszonévesen, hogy elölről kell kezdenie az egészet. És közben végig ostorozza magát, ami alattomos csendben megeszi az önbizalmát.
Kell-e pályaválasztási tanácsadó?
Nem kell – mert bárki bármikor belebotolhat álmai állásába!
Kezdd a „DIY” módszerrel: te ismered a gyereked a legjobban, te is lehetsz egy jó tanácsadója.
Ha végigvettetek minden lehetséges opciót (ehhez sok segítséget találsz a könyvben, hogy hogyan kell ezt szisztematikusan körbejárni), és a köd még mindig nem szállt fel, vagy egyszerűen csak egy külső, objektív szemre-fülre van szükségetek, netán arra gyanakszol, hogy rajtad kívül kb. bárki könnyebben szóra bírná, akkor itt vagyok – bármikor szeretettel várom a lurkódat a közös nyomozásra!